Ezt olvasta már?

0

Fényképezőgépek bűvöletében

Minden egy Belmira, NDK fényképezőgéppel kezdődött, melyet Lőrentei Tamás még az édesapjától kapott. Ezt akarta megmutatni pár éve egyik kollégájának, és az interneten keresgélve döntött úgy, vesz is magának egy ugyanolyat. A veszprémi férfi mára több mint 400 fényképezőgépet gyűjtött össze.


hirdetés

A gyűjtemény darabjai között több, száz évnél is idősebb gép megtalálható.

Lőrentei Tamással Cseri utcai otthonában találkoztunk és beszélgettünk. Itt, a nappaliban több vitrines szekrényben tárolja a jellemzően német, orosz, cseh és magyar gépek egy részét. Nyilván nem mindet, hiszen az összesen - jelenleg - 435 fényképezőgépnek, azok dobozainak, filmvetítőknek, illetve a több tucat, különböző nyelvű szakkönyvnek, használati utasításnak elhelyezése nem kevés helyet igényelne.

(A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!)


Mint mondja, a technikatörténet mindig érdekelte, ebbe sok minden beletartozott, például a járműtechnika is. A régi autók gyűjtésének azonban érthető módon az anyagi részt és a tárolási helyet illetően is komoly igényei lennének. A fényképezés és a fényképezőgépek azonban gyerekkorától kezdve nagyon érdekelték, édesapja egy FED 2-es géppel készítette a gyerekkori képeket, és amikor az tönkrement, nemcsak magának, hanem a fiának is vett egyet, a Belmirát.

Bár pár évtizeddel később, de a fényképezőgépek gyűjtése is ehhez a típushoz kapcsolódott. Történt ugyanis - egészen pontosan kilenc évvel ezelőtt -, hogy meg akarta mutatni egyik kollégájának ezt az első gépét, és az interneten keresgélve hamar meg is találta, méghozzá az e-bay-en. Akkor merült fel benne a gondolat, hogy ha ezt ennyiért meg lehet szerezni, akkor tulajdonképpen miért is nincs meg neki. És innentől kezdve nem volt megállás, annál is inkább, mert számos érdekességet talált. Elsősorban az orosz, egykori NDK-s, vagyis német vonalról indult a gyűjtés, és jellemzően ma is ezek a gépek alkotják a gyűjtemény jelentős részét. Emellett körülbelül tucatnyi magyar gép és néhány cseh darab is birtokában van, utóbbiak pusztán azért, "mert szépek".

(A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!)

A gyűjtemény nagy része német gépekből áll, ami Lőrentei Tamás érdeklődését és a német fényképezőgép-gyártást nézve nem is csoda. Az 1900-as évek körül ugyanis Drezdában és környékén százféle fényképezőgép-gyár működött. Az egyes gépeken szépen látszik is, hogy miként vettek át vagy éppen olykor miként loptak el egymástól bizonyos műszaki megoldásokat. Az egymással párhuzamos fejlődés persze érthető, hiszen a zárszerkezetet és a lencsét ugyanabból az egy-két forrásból szerezték be, így maga a géptest különbözött csak.

Olyan, a mai szemnek furcsa és különleges darabok is megtalálhatóak Lőrentei Tamás otthonában, mint a tenyérnyi méretű, gyakorlatilag "széthajtogatható", száz éves Lilliput, a gumivászonredőnyös kisgépek, a harmonikás gépek vagy akár az úgynevezett sztereógépek. Utóbbiak érdekessége, hogy két lencsével két különböző képet készítettek, majd azokat úgynevezett sztereónézővel lehetett megtekinteni, ami tulajdonképpen térben mutatta a rögzítetteket. De ott vannak a gyűjteményben természetesen a magyar fényképezőgép-gyártás jeles képviselői is, mint a Pajtás gép két fajtája, a Mometta család mind az öt tagja, az Útitárs vagy éppen az az Optifort gép, mely a Forte gyár kezdeményezésére készült a II. világháborút követően pusztán azért, hogy legyen mibe eladni a  Forte-filmet.

(A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!)

Lőrentei Tamás fő beszerzési forrása ma is a német e-bay, azon keresztül pedig ukrán, orosz eladóktól is vásárol. A vateráról is sikerült már beszereznie néhány fényképezőgépet és a veszprémi lengyelpiacon szintén kapott már. A választék hatalmas, de így, túl a négyszázadik gépen az őt érdeklő fajtákból már egyre ritkábban és egyre drágábban talál neki tetszőt.

Az ilyen, több évtizedes, száz évesnél is régebbi gépek ára igen széles skálán mozog, mint mondja, van olyan, amit egy euróért vett. A másik véglet viszont például egy magyar gép, a Gamma Művek által gyártott és 1948-ban piacra került Duflex - ahogy fogalmazott, ennél azért is fizetne, hogy egyszer a kezében tarthassa. Nem is csoda, hiszen igazi ritkaság, egyes források szerint 700, más adatok szerint összesen háromezer darab készült belőle. Ma egy ilyen géphez öt-hat ezer dollárért (több mint egymillió forintért) lehet hozzájutni. A magyar Duflex érdekessége a ritkasága mellett az is, hogy akkoriban öt műszaki megoldásban világelső volt, és ezeket az újításokat ma is használják a tükörreflexes gépek.

(A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!)

Az egyes gépek pontos korát sok esetben nehéz meghatározni, de annyi például a gyűjtemény legidősebb darabját illetően biztos, hogy annak gyártója 1918-ban szűnt meg. A fényképezőgépek egy része már nem működőképes, részben a koruk miatt, részben mert az adott hibáját nem sikerült kijavítani - példának okáért azért, mert egy gumivászonredőnyös gépnél a redőny vagy éppen a szalagok tönkrementek. Lőrentei Tamás ugyanis nem csupán megveszi és tárolja ezeket a gépeket, hanem ha nem működnek, abba nem nyugszik bele, és próbálja őket megjavítani. A technika nagy csodálójaként neki maga a gép szép, érdekes, főleg az ezekre a régi darabokra jellemző finommechanikai különlegességek és megoldások.

Lőrentei Tamás nagy vágya, hogy egyszer fényképezőgép-gyűjteményét méltó helyen és körülmények között be is tudja mutatni az érdeklődő közönség számára, ám egyelőre erre nem talált módot.







0
0
0

0
0
0
0