Ezt olvasta már?

0

Exluzív interjú Márkus Jánossal

Bemutatjuk a VKE-Nelson egyik legeredményesebb és legsokoldalúbb versenyzőjét


hirdetés

Sorozatunkban bemutatjuk a VKE-Nelson tagjait, elsőként az egyesület egyik legsokoldalúbb és legeredményesebb amatőr versenyzőjét, Márkus Jánost, aki országúton és hegyi terepen egyaránt számos érmet szerzett már, sőt, egy különleges kategóriában, egysebességes kerékpáron is kipróbálta magát.

 

(A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!)

 

-Tavaly komoly megfázással és lyme-kórral is meg kellett küzdened, ennek ellenére több versenyen is dobogóra állhattál. Mi a helyzet idén?

-Idén a szezon eleji versenyeket feláldoztam edzésnek, de úgy néz ki, megérte. Májusban a Bakonyerdő Királya időfutamon megnyertem a kategóriámat és abszolútban harmadik lettem, az eplényi XCO versenyünkön a hobbi kategóriát megnyertem egysebességes bringával, két héttel a vértesboglári hatalmas esésem után még sérülten a Komló Nagydíjon sikerült a második helyet megszereznem, aztán következett a Turul Kupa harmadik helyezésem. Egyébként ezt tartom az idei egyik legnagyobb eredményemnek. Ezután a Gerecse Maratonon a korosztályomban második lettem egysebességes montival. A hegyi OB-val azonos pályán megrendezett Grawe Nagydíjon a második helyet szereztem meg. Majd az ugyanazon a napon megrendezett Hosszúhetény Nagydíjon megnyertem a kategóriámat. A következő héten a Radler Nagydíjon egy bronzot sikerült szereznem.

 

(A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!)

A hétvégén pedig Balatonfüreden a Fa Man Kritérium versenyen amatőr kategóriában aranyérmes lettem.

-Mesélj kicsit a single speed-ről, azaz az egysebességes kerékpárról! Ha jól tudom, ez nem egy elterjedt kategória...

-Tavaly nyáron kezdődött nálam ez az őrület, szereztem egy olyan bringát, amit át lehetett alakítani single speed-dé, nagyon szeretek szerelni is, ezért nem bírtam ki, hogy ne alakítsam át és ha már átalakítottam akkor kipróbáltam terepen. A második alkalom után nagyon megszerettem, egy új világ nyílt ki előttem, új kihívások, új motiváció. Az még hozzátartozik a történethez, hogy ekkor már motivációs problémáim voltak a montizás terén, nem igazán hoztak lázba a monti versenyek, a távok nem jelentettek kihívást és mindegy volt, hogy 8. vagy 20. helyen érek be a versenyeken. Az egysebességes kerékpár nyergében megváltozott minden, minden egyes emelkedőért meg kellett küzdenem, oda kellett tennem minden erőmet és kerékpárkezelési tudásomat, hogy feljussak a hegytetőre, hatalmas élmény leküzdeni vele egy meredek emelkedőt. A kerékpározás eleve emberközpontú sport, a bringa nem viszi fel az embert a hegyre, de a single speed kerékpározás még inkább az embert helyezi előtérbe, én ezért szeretem. Ezenkívül nagyon jól fejleszti a hajtástechnikát, a kerékpárkezelési tudást és erősíti a lábakat.

 

(A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!)

 

Itthon elég kevesen, maximum tizenöten-húszan vagyunk, akik indulnak vele versenyeken, de külföldön sem jobb az arány. Nagyobb maratonokon maximum négyen-öten szoktunk indulni, ezeken a táv és a külön értékelés hiánya távoltartja az egysebességes bringásokat. A kisebb versenyeken, ahol külön kategóriánk is szokott lenni, tizen-tizenketten is rajthoz állunk, ilyenkor jókat szoktunk egymással versenyezni.

-A hegyi vagy az országúti versenyeket kedveled leginkább?

-Ha másfél évvel ezelőtt kérdezték volna meg ugyanezt akkor nem tudtam volna dönteni, de ma már egyértelműen az országúti versenyeket szeretem jobban, ott érzem magam igazán otthon, országútisnak tartom magam. Persze szeretem a monti versenyeket is, jól esik kint a természetben versenyezni, küzdeni az elemekkel, de már szükségem van az országúti versenyek feszültségére, nyílt egymás elleni küzdelmeire és a taktikázásokra. A sok év montizás mély nyomot hagyott bennem, mert bár nem vagyok jó hegyimenő mégis országúton is a hegyeket szeretem. Egyébként a kerékpározási stílusomnak is jobban fekszik az országúti versenyzés.

 

(A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!)

-Hogyan készülsz a versenyekre?

Novembertől márciusig szinte egyáltalán nem kerékpározom kint, ilyenkor heti 8-10 órát töltök jégen mivel jégkorongjátékvezető vagyok és hobbi szinten játszom is, korcsolyázás közben nagyon hasonló izmok dolgoznak, mint kerékpározás közben, emellett még heti 4-6 órát futok és kb 1-1,5 órát görgőzöm a kerékpárral. Szezonban átlagosan heti 10-14 órát edzek kerékpáron és idén először maradt mellette 1,5-2 óra futás is, bár ez a hajtástechnika szempontjából annyira nem jó, de szeretek futni.

-Mi volt az eddigi legkedvesebb vagy akár legemlékezetesebb versenyed?

-Legkedvesebb nincs, a versenyek többségén jól éreztem magam, de van legemlékezetesebb, a Szilvásvárad Maraton, amikor 4-5 fokban helyenként szakadó esőben, erre az időjárásra nem igazán alkalmas ruházatban teljesítettem a hosszútávot. Maga a pálya nem volt nehéz, de az időjárási körülmények borzalmasak voltak, a lejtőkön szó szerint fájt a hideg, a kihűlés ellen kellett küzdeni, ilyenkor dől el, hogy ki mennyire ura a testének, a mezőny többsége fel is adta a versenyt. Egyébként 2009-ben hasonló körülmények között már teljesítettem ezt a versenyt, akkor nem jelentett ekkora kihívást a maraton teljesítése, mert egy kicsivel melegebb ruha volt rajtam és váltós bringával indultam, ami segített a lejtőkön a hőtermelésben. Az viszont közös a két versenyben, hogy ugyanazt a virslis sütit ettem a frissítőtökön, ez azért érdekes, mert normál körülmények között eszembe sem jutna ezt fogyasztani, de hidegben mégis ezt kérte a szervezetem.

 

(A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!)

-Mit üzennél azoknak, akik még csak most barátkoznak ezzel  a szép sporttal?

-A célhoz vezető út fontosabb, mint a cél!







0
0
0

0
0
0
0